Karácsony. Tv. Jajj.

Lerágott csont, hogy a Karácsonyi műsorok milyen bugyuták, úgyhogy csak sűrítve jegyezném le, amit idén (is...) láttam.

Családi film: zajos, idegesítő, giccses. Nameg, túl hosszú.

A télapó a családi filmek szerint: zajos, idegesítő, műanyag szakállú.

Legkedveltebb karakter a fent említett filmekben: beszélő, és egyéb ügyes mutatványokat bemutató, szőrös, mosolygós állatka. (Idén próbáltam minél kevesebb valamit megnézni a tévében, inkább betettem egy régi jó filmet, akár tizedszerre is. DE! Még így is belefutottam egybe, mégha csak félszemmel is. A beszélő versenyzebra volt ő. Bár, valószínűleg nagy hiba és a felületesség jele volt részemről, de nem adtam lehetőséget a filmnek, hogy tisztázza, honnan is származik a mindig vidámkedvű négylábú.)

Családi flmek fő poénforrásai: emberek esnek el, sérülnek meg (úgy mondanám: "randomra"), a figyelmetlenebbek szemét még ki is dobják egy-két tojással.
Én nem tudom, mikor lett a Karácsony a káröröm ünnepe, és miért jó, hogy a mai kisgyerekek a családi törben töltött szentestéi arról szólnak, hogy teli pofával röhögnek, szüleikkel együtt ezeken a szerencsétlenül járt szereplőkön.
(Hozzáteszem, határtalaul vicces dolognak tartom, ha valakit megdobnak tojással, de inkább legyen az Pesten, így lesz mindebből egy igazi tragikomédia. Mindenki nevet, amikor éppen nem sír.)

Karácsonyi tévéműsor összeállítása: Na, ez meg főleg vélétlenszerűen megy. Két óra körül ebédeltünk a családdal, persze ment a tévé a háttérben. Hát nem láttunk egy érzelmileg sérült elmebeteget, ahogy megfojtja a barátnőjét?
Igazából...
Na mindegy...